Az első torta, amivel kezdeném, az apukám somlói galuska ízű
boroshordója. Szeptember végén ünnepeltünk, apa pedig kedveli a jó borokat,
szüretelünk is minden évben egy minimális mennyiséget. Többnyire a szüretelés
élménye ragad minket magával, így nem is lehetett más a torta témája. Sokat
elmélkedtem azon, hogyan is lehetne a képességeimnek megfelelően kihozni belőle
a legtöbbet. Végül arra jutottam két kisebb tortát készítek és egymásra helyezem.
Féltem attól, hogy a nyomás miatt összeesik ezért péntek délutántól szombat
délig jól kihűtöttem. A biztonság érdekében tartóoszlopokat is szúrtam bele.
Mikor már úgy láttam nem lesz baj megfaragtam a tortát, hogy felvegye a hordó
alakját. Itt adódtak némi nehézségek, de szerencsére sikerült felülkerekednem
rajtuk. Kinyújtottam a marcipánt némi méregetés után a megfelelő hosszra és szélességre
vágtam őket. Miután körberaktam a tortát faerezetet karcoltam bele. Már csak a
levelek és a szőlő volt hátra, amit idő hiányában segítséggel készítettem el.
Jó kis csapat munka volt, és még segédet is találtam magamnak. A tortának jó
súlya volt, féltem is kicsit, nehogy ledobjam. Szerencsére apukámnak örömöt
okoztam vele, az ízek is elég finomak voltak. Igaz diót és mazsolát most nem
tettem a krémbe, különösebben nem rajongok értük.
Kicsit több időt vett igénybe, mint általában a tortáim nagy
része, de megérte a több hónapos tervezgetés és próbálkozás. Már tudom, mit
kell másképp csinálnom, és mit nem szabad kihagynom. A legnagyobb örömet apukám
boldogsága okozta, akit utólag is Isten éltessen sokáig.
Boroshordó torta |
Várom megjegyzéseiteket, észrevételeiteket és tanácsaitokat egyaránt.